Nagyszerűen telt a szombat. Galócával és a többiekkel elhatároztuk, sétálunk egyet Galyatetőn. Szerencsére szép időt fogtunk ki, a szél néha fújt, de ahol sütött a nap, kellemes tavaszi meleg volt, remek kiránduló idő. Ha autóval kanyargunk a tetőhöz vezető szerpentinen, érdemes kb. félúton megállni, mert remek a kilátás, és az ember egyszerre gyönyörködik és szörnyülködik, milyen magasan is van. Teljesen le lehet látni a völgybe, és még a közeli falvakat is jól lehet látni, az egész eszméletlen, ahogy ott álltunk, alattunk a meredek völgy, szinte beleszédültünk a mélységbe, felettünk a hegy, ami majd összenyomott minket nagyságával, és a települések, mint megannyi makettfalucska szétszórva a távolban. A helyet könnyű észrevenni, hiszen kacsázunk, kanyargunk össze vissza, jobbra-balra sűrű erdő, és egyszer csak, ha Galyatető felé tartunk, a jobb oldalon fogjuk megpillantani, hogy egy csupaszabb és laposabb részt, majdnem olyan, mint egy kialakított parkoló. Innen néhány méter, és megcsodálhatjuk a "kilátóból" a meredek lankát, Galyatető magasságát és a pici falvakat. Szerintem ha egyszer erre jártok, nézzétek meg, megéri.
És felértünk nemsokára Galyatetőre. Itt találunk focipályát, játszóteret, de ami a legjobban tetszett, az a Hotel Galya udvara volt. Egy régi kovácsoltvas kapun lehet bemenni és egyből szembetaláljuk magunkat egy kalandparkkal és egy vadasparkkal. A vadaspark nagyszerű szórakozás kicsiknek-nagyoknak, egy kis kupacban van kihelyezett széna, amit be lehet nyújtani a kerítésen át, és a hatalmas kifutóban sokféle állatot látni. Mellette egy jól kialakított kalandpark. Végigmentünk, hogy személyes élményeket is megoszthassunk, és nagyon élveztük. 13-14 féle akadályon kell végighaladni, a kisebb gyerekeket hevederrel erősítik egy fenti dróthoz, nehogy leessenek miközben végigmennek a pályákon. A legelső pálya a "Farkasfog" volt, itt V-alakban egymáshoz illesztett rönkökön kellett végigmenni, de volt drótkötéspálya, lécpálya, hálópálya, és ami a legjobban tetszett, a csőpálya, ahol egymáshoz erősített hordókban kellett végigmászni. A kalandpark legutolsó akadálya egy hosszú mászófal volt, majd a hevedert a drótkötélre erősítve végigcsúszhattunk, és ha kedvünk tartja, indulhatunk előről. És nem csak nagyoknak csinálták, sok kisebb gyerkőc vágott neki, hogy végigmásszon a csőben, és megküzdjön az akadályokkal.
Volt még egy kisebb mászóka, hinta és két homokozó is a területen, és beleülhettünk Télapó szánkójába.
Ha a környéken jártok, szerintem nézzetek be, megéri, főleg családoknak ajánlom, mert a gyerekek ilyen közelről őzet és muflont nem mindenhol láthatnak, nem is beszélve, hogy még meg is etethetik őket, és nemcsak a pihenni vágyóknak, de a mozgékonyaknak is van lehetőség bőven.
A Galériában megnézhetitek az itt készült képeket.
Jó szórakozást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése