Szilvásvárad

Előző héten volt szerencsém Szilvásváradra utazni, az ott szerzett élményeket és készített képeket szeretném megosztani. Sajnos mint minden felkapott kirándulóhelyen, itt is borsos árat kell fizetni a parkolásért. Jó, a hely okés, rendezett parkoló, de a pénzért nem garantálják, hogy őrzik is.

Erdei kisvonat

A hely a legutóbbi ottjártam óta eléggé megváltozott és kiépült, az erdei vasútig végig éttermek és bazárok, na meg a bazárok mögött elrejtve egy bob pálya, amivel csak az a baj, hogy rövid, és mire az ember belelendül már vége is. Gyalog is megközelíthető a Szalajka-völgyi megálló, de ha már itt vagyunk menjünk vonattal, szerencsére nyáron 30 percenként indul, és aki nem szeret sokat sétálni de szeret nézelődni remek kikapcsolódás lehet. Sajnos itt is voltak bajaink, mivel annak ellenére hogy az elsők között vettük meg a jegyet majdnem fel se fértünk a vonatra, 3-4 kocsit indítottak csak, és a vagonokban túlzsúfolva egymás hegyén-hátán állva haladtunk, ilyen téren nem volt létszámlimit, a már teli kocsikra is felengedték a további utasokat. A sín a gyalogos ösvény mellett halad, úgyhogy elég sok mindent meg lehet nézni a vonatról is, és szerencsére nem megy gyorsan így remekül lehet nézelődni. Útközben elhaladtunk a keszegekkel és kacsák teli tó mellett, majd végig a zegzugos erdei úton a pisztrángokkal teli tavacskák mellett kanyarogtunk, majd megérkeztünk a Szalajka-völgybe, a végállomásra. Szépen és ízlésesen ki lett építve, vannak szalonnázó helyek padokkal, nagy füves terület, ahol el lehet heverni és pihenni, és innen indulnak a túrautak többségei is. leszálltunk a vonatról és az Ősember-barlang felé vettük az irányt. 

Úton a barlang felé

A felvezető ösvényt megcsinálták és korlátokkal biztonságosabbá tették, az elején jelzi is egy tábla, hogy nem ajánlatos a korláton átbújva más útvonalon felmenni, mert veszélyes, de természetesen voltak páran, akik a jelzésekre fittyet hányva átvágtak keresztbe, hogy a kanyarokat levágják. Az elején még nem annyira meredek és ketten elférnek egymás mellett, felfelé azonban vigyázni kell a kilógó fagyökerekkel és szikladarabokkal, majd egy elkeskenyedő útszakasz következik egy magas sziklafal mellett és az össze-vissza kanyarok és meredek emelkedők után fel is értünk a barlanghoz. Az egész egy nagy sziklahasadék, be lehet menni, és ha valaki mélyebbre is szeretne merészkedni érdemes egy elemlámpát magával vinnie, hogy lásson is valamit. Ne számítsunk barlangrajzokra, vagy ősi leletekre, egy üres barlangról van csak szó, amibe be lehet menni, és bele lehet képzelni magunkat, hol és hogyan is lakhattak őseink.
Egy úticél kipipálva, most jöhet a Fátyol-vízesés. Sajnos nem sok csapadék volt arrafelé az elmúlt időben, ennek tudtuk be, hogy a képeken látott állapotban találtuk a vízesést, ami legutóbbi ottjártamkor hasonlóképpen nézett ki, most viszont egy kiszáradt medret találtunk csak. Remélem, hamarosan lesz eső, ha tényleg ez a baj, és feltöltődik, mert gyönyörű látvány élőben, és kissé kiábrándultunk, amikor hosszas keresgélés után megállapítottuk, hol kéne lennie. Sebaj, ha nem is a Fátyol-vízesést, de egy másik kisebb vízesélyt sikerült lencsevégre kapnom útközben.

Fátyol-vízesés jelenleg

Fátyol-vízesés (forrás:Wikipédia)

Elég sok a látnivaló a környéken, de sajnos idő hiányában márcsak a visszaút maradt. Mindkét oldalon elkerített terület, és kialakított medencék, amikben pisztrángok úszkálnak, egy nagy tó mellett, amit egy hatalmas sziklafa tábla mutatta az itt élő kétfajta pisztrángfajt. Aztán következett egy hatalmas tó, állítólag rákok is élnek benne, de a vízszint eléggé alacsony volt, így csak kacsákat és keszegeket láttunk, node ha rákot nem is, egy darabka páncélt találtunk a parton, a semminél ez is több :)

Ezután következett egy Erdészeti múzeum, majd egy kisebb beugróban egy kialakított parkoló és egy kisebb étkezde, majd következtek az őzek.

Kellemes kikapcsolódás volt, akik szeretik az erdei sétákat, azoknak egy ideális napos kirándulás lehet.

Ismét itt a tavasz

Ismét itt az április és egyben a medvehagyma szezonja is. Mindenhol lehet olvasni róla, receptekkel és felhasználási javaslatokkal ellátva. Ezért most nem csak a medvehagymáról akarok írni (korábbi bejegyzéseim között olvashattok egy teljes cikket, amit itt olvashattok), hanem egy nagyszerű kirándulóhelyet is szeretnék ajánlani.

A hétvége a hideg idő ellenére alkalmas volt, hogy melegen felöltözve ugyan, de kicsit kimozdulhassunk otthonról. Utunk ezúttal a Bakonyba vezetett, célunk a Boroszlán-körút teljesítése volt. Sajnos az előbújó nap nem ellenére nagyon hideg maradt az idő, és az út harmadánál a hirtelen jött hóesés elvette kedvünket a teljes 7 km-es táv teljesítésétől, de legközelebb végigsétálunk, hogy az egész útról részletes leírást készíthessünk.

A körút során számos növénnyel találkoztunk (a képek között megtalálod néhány ismertebb fellelhető növény képét), jelenleg medvehagyma nő mindenfelé, de ha kinyitjuk a szemünket, erdei kankalint is találhatunk.

Kankalinnal a boltok polcain is találkozhatunk, de az erdei kankalinnak a bolti társaival ellentétben kisebb virágai vannak, és így erdei környezetben az avarban megbújva sokkal szebbek, mint a műanyag ládákban virítva.

Ezen a körúton csak a képen látható sárgás színárnyalatú kankalinokkal találkoztunk, és a helyiek szerint a környéken más színben nem is fordul elő...vagy annyira elbújt a kíváncsi turistaszemek elől, hogy más színben nem csodálhattuk meg.

A körút kocsival is könnyen megközelíthető, lent a völgyben van egy e célból kialakított parkoló...és itt ért minket az első kellemes meglepetés. A parkoló előtt kialakítottak néhány sütögetésre alkalmas helyet, és a sütők mellé fakupacokat helyeztek, hogy az emberek ne az erdő fáinak ágait tördeljék le ezen célból. 

Megérkeztünk, kocsi leparkolva, és irány át az úton a körút felé. Felfelé csúszós-esős időben meglehetősen nehézkes a feljutás, babakocsival lehetetlen feljutni, mivel a meredek lejtőn lépcsőkön lehet feljutni. Felfelé már járhatóbb az út, nincs olyan hirtelen és meredek kaptató, mint az út elején.

Az út során mindenfelé lehetett látni medvehagymát, amerre a szem ellátott mindenfelé zöld medvehagymaréteket lehetett látni. De akármilyen tiszta is volt arrafelé a levegő, nem az út mentén akartunk belőle szedni. Tavaly, amikor először hallottam erről a nagyszerű növényről, csak kis területen láttam nőni, igaz, már május eleje volt, és kezdett is virágozni, de csak elszórtam, ritkásan akadtunk egy-két tőnyire. Nem úgy, mint tegnap, amikor ez a látvány tárult a szemünk elé:

Sajnos a kép se tudja visszaadni, de amerre a szem ellátott, mindenfelé medvehagymát lehetett látni, na és persze lelkes hagymagyűjtők kis csoportjait. Nagyon sok friss példány zöldellt, de ha valaki még szedi akar egy levesrevalónyit, érdemes minél előbb kimenni és szedni belőle, mert már elkezdett virágozni, ami a szezon végének közeledtét jelzi.

Korábbi bejegyzésemben leírtam már a növény jótékony hatását, és jellemzőit, amire nagyon oda kell figyelni, ha nem akarjuk összetéveszteni a mérgező gyöngyvirággal.

Recepteket a NoSalty oldalán kerestem én is, de régi szakácskönyvekben is biztos találhatunk recepteket.

Jó túrát és jó étvágyat mindenkinek!

Itt a csipkebogyó ideje

Most van a csipkebogyó ideje, akkor jó, amikor még kemény, mert ilyenkor van benne a legtöbb vitamin, ilyenkor lehet belőle lekvárt készíteni. Na igen, majd képeket mellékelek hozzá, hogy milyen volt és milyen lett. De lássuk, hogyan is történik a készítése. Először is vegyünk fel valami vastagabb kesztyűt, mert a bokor nagyon nehezen adja a termését, meg nem árt egy metszőolló, hogy levagdossuk a bogyókat, és ne letépkedjük, mert akkor fix, hogy akaratlanul is kezünk bánja, és a bogyókért cserébe véres vágásokkal meg tépésnyomokkal fizetünk. Na jó, felszerelkeztünk, fogjuk meg az ágat, és vagdossuk le a piros bogyókat, amik szép érettek és keményebbek, ami már puha, és szétnyomódik, azt inkább együk meg a helyszínen, jobban járunk vele. 

Elég sok bogyóra lesz szükség, nekünk egy közepes felmosóvödörnyi bogyóból lett egy közepes fazéknyi lekvárnak való.

Van sokféle módszer, valahol olvastam, hogy le kell vágni a bogyó tetejét, meg az a fekete csuma rész a végéről, utána félbevágva kimagozva bele a fazékba. Egy kis tálnyit így pucoltunk meg, nem ajánlom senkinek, nagyon bonyodalmas, pepecselős meló, és alig lesz vala látszatja. Akkor most hogyan csináljuk? Egyszerűbb megoldás, levágtuk a végéről a csumát meg a tetejéről a szárat, utána be a fazékba. Amikor kész vagyunk és megtelt a fazék, akkor fogjuk, engedjük fel annyi vízzel, hogy kétujjnyival lepje el a bogyókat és tegyük fel lassú tűzön főni. Addig kell főzni, ameddig puhára nem fő az össze bogyó, - nyugi, lehet, hogy fél napig kell főzni, nekünk is elég lassan akart megpuhulni - fogjuk meg és botmixerrel vagy kézi mixerrel - én ezzel csináltam, és ezt ajánlom, mert erősebb, mint a kézi mixer - pépesre mixeljük össze. Eddig milyen egyszerű volt, most jön a java, fogjuk meg, tegyünk egy tálra egy apró lyukú szűrőt, és merőkanalanként tegyük bele a szűrőbe, amit fakanállal kezdjünk átpréselni a szűrőn - nekem kicsit arra hasonlított, mint amikor nokedlit szaggat az ember - ha az egész adag csipkebogyót átszűrtük, akkor a magok mehetnek nyugodtan a szemétbe, vagy akinek van, annak a komposztálójába, mert nekünk csak erre az átfejtett-átszűrt pépre lesz szükségünk. Ezt tegyük egy fazékba, és tegyünk rá 2:1 arányban cukrot (2 adag csipkepépre számítsunk 1 adag cukrot), de ezt majd a folyamatos kóstolgatás során saját ízlés szerint ízesíthetjük megfelelő mennyiségű cukorral. Ezzel kész is a finom csipkebogyó lekvár, mehet bele az üvegekbe. Természetesen ki-ki tegyen bele tartósítószert, amilyet megszokott, vagy szeretne bele tenni, mi egy kicsi szalicilt szoktunk belerakni, elkeverni a lekvárban, majd ezt beletöltjük az üvegekben, amiket szépen melegen belecsomagolunk takarókba, és megvárjuk, amíg ezek teljesen kihűlnek.

Jó étvágyat hozzá :)

Újabb összefogaló a Királyi napokról

A szerdai és csütörtöki táncokat is megörökítettem, elérhetőek a videók IDE kattintva, vagy a Youtube galériában. Képekből sajnos lett lett túl sok, mivel igyekeztem inkább a táncokat videózni, és a táncosok egy gyors hajlás után lesiettek a színpadról, de azt a pár képet megnézhetitek a Galériában.

Akkor nézzük, kik is voltak a fellépők. Szerdán négy csapat szórakoztatta az érdeklődő közönséget, először a Kodolányi Táncegyüttes, Lengyelország és Kazahsztán. Történt egy változás is, mert a program szerinti Románia helyett a csütörtökre bejelentett görögök léptek fel. A programok változatosak voltak, a magyaros ritmus után egy kicsit a Balkánon érezhettük magunkat. 

Kodolányi Táncegyüttes

Görögország

Lengyelország

 

Kazahsztán

A lengyelek dinamikus táncai után a kazah nők finom, kecses és törékeny tánccal lepték meg a közönséget. Legnagyobb tapsot és éljenzést a fináléjuk, és a selyemmel táncolt táncuk kapott, melyben a hatalmas anyagot játszi könnyedséggel mozgatták és alakították.

Természetesen csütörtökön is érdemes volt kinézni. Első fellépőként Mohácsi Albert és Zenekara szórakoztatta a közönséget, majd őket követték a csehek és a csecsenek felváltva, majd a venezuelai táncosok varázsoltak karneváli hangulatot színes jelmezeikkel és lüktető táncaikkal.

Csecsenföld 

Csehország

Venezuela