Szilvásvárad

Előző héten volt szerencsém Szilvásváradra utazni, az ott szerzett élményeket és készített képeket szeretném megosztani. Sajnos mint minden felkapott kirándulóhelyen, itt is borsos árat kell fizetni a parkolásért. Jó, a hely okés, rendezett parkoló, de a pénzért nem garantálják, hogy őrzik is.

Erdei kisvonat

A hely a legutóbbi ottjártam óta eléggé megváltozott és kiépült, az erdei vasútig végig éttermek és bazárok, na meg a bazárok mögött elrejtve egy bob pálya, amivel csak az a baj, hogy rövid, és mire az ember belelendül már vége is. Gyalog is megközelíthető a Szalajka-völgyi megálló, de ha már itt vagyunk menjünk vonattal, szerencsére nyáron 30 percenként indul, és aki nem szeret sokat sétálni de szeret nézelődni remek kikapcsolódás lehet. Sajnos itt is voltak bajaink, mivel annak ellenére hogy az elsők között vettük meg a jegyet majdnem fel se fértünk a vonatra, 3-4 kocsit indítottak csak, és a vagonokban túlzsúfolva egymás hegyén-hátán állva haladtunk, ilyen téren nem volt létszámlimit, a már teli kocsikra is felengedték a további utasokat. A sín a gyalogos ösvény mellett halad, úgyhogy elég sok mindent meg lehet nézni a vonatról is, és szerencsére nem megy gyorsan így remekül lehet nézelődni. Útközben elhaladtunk a keszegekkel és kacsák teli tó mellett, majd végig a zegzugos erdei úton a pisztrángokkal teli tavacskák mellett kanyarogtunk, majd megérkeztünk a Szalajka-völgybe, a végállomásra. Szépen és ízlésesen ki lett építve, vannak szalonnázó helyek padokkal, nagy füves terület, ahol el lehet heverni és pihenni, és innen indulnak a túrautak többségei is. leszálltunk a vonatról és az Ősember-barlang felé vettük az irányt. 

Úton a barlang felé

A felvezető ösvényt megcsinálták és korlátokkal biztonságosabbá tették, az elején jelzi is egy tábla, hogy nem ajánlatos a korláton átbújva más útvonalon felmenni, mert veszélyes, de természetesen voltak páran, akik a jelzésekre fittyet hányva átvágtak keresztbe, hogy a kanyarokat levágják. Az elején még nem annyira meredek és ketten elférnek egymás mellett, felfelé azonban vigyázni kell a kilógó fagyökerekkel és szikladarabokkal, majd egy elkeskenyedő útszakasz következik egy magas sziklafal mellett és az össze-vissza kanyarok és meredek emelkedők után fel is értünk a barlanghoz. Az egész egy nagy sziklahasadék, be lehet menni, és ha valaki mélyebbre is szeretne merészkedni érdemes egy elemlámpát magával vinnie, hogy lásson is valamit. Ne számítsunk barlangrajzokra, vagy ősi leletekre, egy üres barlangról van csak szó, amibe be lehet menni, és bele lehet képzelni magunkat, hol és hogyan is lakhattak őseink.
Egy úticél kipipálva, most jöhet a Fátyol-vízesés. Sajnos nem sok csapadék volt arrafelé az elmúlt időben, ennek tudtuk be, hogy a képeken látott állapotban találtuk a vízesést, ami legutóbbi ottjártamkor hasonlóképpen nézett ki, most viszont egy kiszáradt medret találtunk csak. Remélem, hamarosan lesz eső, ha tényleg ez a baj, és feltöltődik, mert gyönyörű látvány élőben, és kissé kiábrándultunk, amikor hosszas keresgélés után megállapítottuk, hol kéne lennie. Sebaj, ha nem is a Fátyol-vízesést, de egy másik kisebb vízesélyt sikerült lencsevégre kapnom útközben.

Fátyol-vízesés jelenleg

Fátyol-vízesés (forrás:Wikipédia)

Elég sok a látnivaló a környéken, de sajnos idő hiányában márcsak a visszaút maradt. Mindkét oldalon elkerített terület, és kialakított medencék, amikben pisztrángok úszkálnak, egy nagy tó mellett, amit egy hatalmas sziklafa tábla mutatta az itt élő kétfajta pisztrángfajt. Aztán következett egy hatalmas tó, állítólag rákok is élnek benne, de a vízszint eléggé alacsony volt, így csak kacsákat és keszegeket láttunk, node ha rákot nem is, egy darabka páncélt találtunk a parton, a semminél ez is több :)

Ezután következett egy Erdészeti múzeum, majd egy kisebb beugróban egy kialakított parkoló és egy kisebb étkezde, majd következtek az őzek.

Kellemes kikapcsolódás volt, akik szeretik az erdei sétákat, azoknak egy ideális napos kirándulás lehet.