Még évekkel ezelőtt voltam Kisnánán, bevallom, akkor el voltam kenődve, hogy milyen klassz vár, és hogy le van rombolva. Aztán idén valahogy úgy hozta a sors, hogy megint arra vettem utam, és láss csodát, elkezdték felújítani. A többi várhoz hasonlóan itt is belépőt kell fizetni, de megéri. Bár még tartanak a felújítások, így is nagyon sokat változtattak rajta, sok falat visszaépítettek, kiépítettek egy boros pincét, megerősítették és biztonságosabbá tették a tornyot, sőt, az egyik lenti helyiségbe, aminek még nem tudom, milyen funkciója lesz a későbbiekben, de ide le lehet jutni kerekesszékkel is, mert van egy felvonó, szóval abszolút mozgáskorlátozott barát lett a felújítás, a torony kivételével bárhova fel lehet jutni.
De már a belépéskor nagy meglepetésben volt részem. Egy kedves nő volt, akinél jegyet lehetett venni, és ha megkérte az ember, elment vele a várhoz, és mesélt a történetéről, a hely jellegzetességeiről. A kapun belépve egy régi parasztházba vitt az út. A galériában találhatóak róla képek. Beléptem, és nagyot dobbant a szívem. Fehérre meszelt falak, régi fa bútorok, szőttesek és agyagedények, és a harmadik szobában volt rokka és szövőszék is. egyszerű, mégis varázslatos volt, igazi kis népi falusi ház, a mindennapi élet minden szükséges kellékével felszerelve.
Az biztos, hogy nehéz szavakban leírni mindent, és a fényképek se tudják visszaadni ugyanazt az élményt, ezt látni kell.
nagyon szép vár, kíváncsi voltam h hogyan állhat a felújítása, de öröm volt olvasni a blogodban h jól :)
VálaszTörlés